Transcript
Elsõ fejezet A mikor a White’s Club megszentelt ajtaján belépve nem csa-pott Madeline Valdanbe a villám, a nõ ajka körül pajzán mosoly játszott. Igyekezett mindenütt kihasználni a befolyását.Miközben az ajtónálló figyelme egy pillanatra sem lankadt, anõ egy aranypénzzel teli, nehéz erszényt csúsztatott a férfi zsebé-be, majd lábujjhegyre emelkedett, hogy közelebb hajolva a fülé-be súghassa:— Köszönöm, John.A férfi továbbra sem méltatta válaszra, ám keményített ing-gallérja felett imádnivalóan elpirult.A folyosón sétálva Madeline képtelen volt megállni, hogy nevessen egy áhítatos pillantást a férfiasság eme bástyájára. A bár-sonyszõnyegbõl márványoszlopok törtek a magasba, hogy a gaz-dagon díszített mennyezetbe olvadjanak, és visszatükrözzék akristálycsillárok megtört fényét. A klub a hatalom és elõkelõség fellegvára volt.És ami a legfontosabb, a gazdagságé.Madeline végigsimított fekete dominójelmezének lágyan hul-lámzó redõin. Elképesztõen drága selyembõl készült, de korábbitapasztalatai alapján tudta, a megjelenés milyen fontos.Elhaladt a kávézó mellett, majd egyenesen a kártyaszalonbament. Elvégre is egy fogadás végett jött — méghozzá remélhetõ-leg egy nagy bevétellel kecsegtetõ fogadás végett.A hatalmas teret férfiak suttogása töltötte meg, néha-néhafelharsant egy kacaj. Fáraólapok csattantak az asztalra és dobó-kocka gördült tova.Ahogy azt tanították neki, tekintete végigpásztázta a helyisé- ANNA RANDOL 11 A LILIOM BÛNE get, miközben megszámolta és kategóriákba osztotta a férfiakat:voltak, akik nagyban játszottak, néhányan csak úgy tettek, ésakadtak olyanok, akik csak nézelõdtek, ahogy olyanok is, akik nyerésre vagy épp vesztésre álltak. Egyetlen futó pillantásbólmeg tudta ítélni azt is, kitõl kell tartania, és ki az, aki csak adesszertjére nézve jelent veszélyt.Míg Madeline a szalon közepére sétált, az asztaltársaságok,amelyek mellett elhaladt, elõbb elnémultak, majd izgatott kiálto-zásban törtek ki.Kiválasztott egy asztalt, amely pontosan a szalon közepénállt, egy fényárban úszó, hatalmas csillár alatt. Jobb színpadot ke-resve sem találhatott volna.Közeledtére az egyik fiatalember tátott szájjal bámult rá,mire õ rámosolygott. Kinyújtotta a kezét.— Algie, volna szíves segíteni?Algie úriember lévén nem hagyta cserben, és gondolkodásnélkül felajánlotta a kezét. A nõ megragadta, a combjára lépett,majd onnan az asztal közepére.Most már a teremben összegyûlt valamennyi férfi Made-line-re figyelt.Ekkor két eltökélt inas lépett az asztal mellé.— Kisasszony, ilyesmit tenni itt nem szokás. Távozzon, vagykivezetjük.Madeline lehajtotta köpenye csuklyáját.— Madeline...— Kinek a szeretõje...— ...múltkoriban a régens társaságában látták...A suttogások arról tanúskodtak, hogy az elmúlt hat hónapnem volt hiábavaló. Mindannyian tudták, ki is õ.A kormánytól kapott minden nyavalyás pennyjét arra költöt-te, hogy London-szerte megismerjék. A ruhája a végletekig töké-letes volt. Mindig más férfi társaságában mutatkozott, és mindun-talan botrányos tettekre ragadtatta magát. Hamarosan a pletyka-lapok hasábjai kevésnek bizonyultak, hogy eleget írhassanak róla.Az urak megõrültek érte, a hölgyek azonban megvetették.Szétnyitotta a köpenyét, ami alól elõvillant smaragdzöld ru- ANNA RANDOL 12 A LILIOM BÛNE hája. Az ingváll, amit viselt, olyan kevéssé fedte el a mellét, hogy jószerével a mellbimbója is kikandikált alóla. Igazság szerint, ami-kor felpróbálta, és hirtelen tüsszentenie kellett, már az elég bizarrhelyzetet teremtett. A ruhájának gyakorlatilag nem volt ujja, ésalsószoknya hiányában csípõjének és lábának minden hajlata ki-domborodott alatta.Hangját felemelve harsogta túl a tömeget.— Nos, uraim, mit gondolnak, távozzak, vagy esetleg hallaniszeretnék, mi a célom ezzel a hitvány mutatvánnyal?A válaszát epedve várók lehurrogták azokat, akik a távozásá-ra szavaztak, így a zaklatott személyzet hátrébb lépett.Madeline lassú mozdulattal kezét a csípõjére csúsztatta.— Eladásra kínálnék valamit. — Bólintott, amikor jó néhánymerész úriember odakiáltotta, hogy szívesen megosztanák veleaz ágyukat éjszakára. — Vagyis nem egészen. Azért vagyok itt,hogy tájékoztassam önöket egy árverésrõl.— És mi volna az árverés tárgya? — kérdezte a túlöltözött ésigencsak jó húsban lévõ Willington ezredes.A nõ, miközben tekintetét végigjáratta a termen, a reakció-kat figyelte. Pompás, állapította meg magában. A jelenlévõk mindegyike feszülten várta a válaszát. Három szívdobbanást kö-vetõen végre elõ is állt vele.— A szüzességem.Hitetlenkedés és felháborodás hangfoszlányai töltötték be ateret. Az asztalokat szanaszét szóródó kártyalapok terítették be,és velük szép kis vagyon ment veszendõbe. Madeline néhánypercig nem is akart megszólalni. Ám amikor szólásra nyitotta aszáját, mindenki rá figyelt.— A téteket az elkövetkezõ két hétben lehet megtenni aNaughton’sban. — A jelenlévõk többsége gyakori vendég volt a já-tékbarlangokban, aki pedig nem, az úgysem akarhatott licitálni.— A két hét elteltével az nyer, aki a legmagasabb ajánlatot teszi.— És pontosan mit nyer az illetõ? — kérdezte egy sötét hajúférfi.A nõ ujjával megütögette az állát.— Nos... a szüzességem? ANNA RANDOL 13 A LILIOM BÛNE A tömeg felnevetett, de a férfi nem tágított.— Esetleg pontosítaná, mit ért ez alatt?— Ez nagyon egyszerû. Egy éjszakát velem, és annak a lehe-tõségét, hogy megkapja azt a valamit, amit eddig még egyetlen-egy férfi sem Londonban.A terem sarkából ekkor egy hang szólalt meg, de nem igazántudta, kié lehet— Ha csakugyan szûz, miért nem megy férjhez?Az sem érintette volna rosszabbul, ha egy rakás köszvényes,vén kéjenc üvegtörmelékbe hengergeti. Noha egyik szemöldökétfelvonta, ennél jobban nem hagyta, hogy érzései kiüljenek az arcára.— Ezt ajánlatnak szánta? — Miközben arra várt, hogy a kunco-gás elüljön, teljesen kioldotta a köpenyét, ami pillanatokkal ké-sõbb már a földön hevert. A tekintetek ismét keble méretesdomborulatára szegezõdtek, neki pedig esze ágában sem volt ta-kargatni magát. — Azt hiszem, önök, úriemberek, nagyon jól tud- ják, hogy szeretõnek lenni nagyobb élvezet.A tömeg ismét felmorajlott, mígnem Weltyn báró, egy verej-tékezõ úriember lazacszínû zakóban és kidülledt szemmel felnem horkant.— De miért akarnánk együtt hálni egy szûzzel?— Nos, talán szûz vagyok... — Madeline felemelte a kezét, éskicsatolta a ruháját a vállánál rögzítõ, egyedi tervezésû kapcso-kat. Egy finom mozdulatot követõen a ruha a köpeny mellett, aföldön végezte, és alóla testre simuló, csipkés fekete fûzõje, hoz-záillõ szaténbugyogója és átlátszó harisnyája bukkant elõ. — Deártatlan nem, annyi szent.A férfiak talpra szökkentek, egyesek felháborodva, mások só-várogva. Az idõsödõ Avelsy hercegét a barátai veregették hátba,amikor a brandyjét kortyolgatva fuldokolni kezdett.Madeline elégedetten nyugtázta a felfordulást. Az lett volnaroppant kínos, ha az ajánlata semmiféle reakciót sem vált ki.Azért, hogy az árverés sikeres lehessen, a botrányról London-szerte mindenkinek tudnia kell. És ma este minél nagyobb bot-rányt sikerül kavarnia, annál jobb. Madeline felemelte a kezét, éskihúzta hajából a hajtûket, mire sötét, gesztenyebarna tincsei avállára omlottak, és vízesésként takarták be a hátát. ANNA RANDOL 14 A LILIOM BÛNE
