Transcript
Ismertető a Fiumei úti Kerepesi temető Munkásmozgalmi Panteonjáról Ismertető a Fiumei úti Kerepesi temető Munkásmozgalmi Panteonjáról 2010 A kiadvány újbóli megjelentetésében közreműködtek: Előszó Évek óta fennálló igényt elégítünk ki most, amikor a Fiumei (volt Mező Imre) úti kiemelt temető Munkásmozgalmi Panteonját ismertető kiadványunkat a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom nagyjainak tiszteletétől áthatva a temető látogatói számára közreadjuk. Kiadványunk nagymértékben támaszkodik az 1977-ben megjelentetett piros színű zsebkönyvre, úgy is mondhatnánk, annak közvetlen reprodukciója. Mégis, ahol szükségét éreztük, megtettük a szükséges változtatásokat, bízva abban, hogy az olvasóközönség igényeit kielégítjük. Elöljáróban azonban leszögeznénk: az adatok 1977-esek, az ezt követő 12 évben beállott változásokat sajnos nem állt módunkban rögzíteni. A Kerepesi temetőt a Fővárosi Tanács a 976/1952. (IX. 11.) sz. határozatával lezáratta, a 722/1956. (X. 4.) sz. határozatával pedig kiemeltté tette és elrendelte, hogy a temető ezután a politikai és közéleti kiválóságaink temetkezési helye legyen. E kiemelt temető a főváros legrégibb, félig zárt temetőjeként országosan egyedülálló, de európai viszonylatban is ritkaságszámba menő különlegesség, amely nagy hazai és nemzetközi elismerésnek és látogatottságnak örvend. Nyugvóhelye a nemzet sok nagyságának - a szellemi, munkásmozgalmi, tudományos, művészeti életünk kiválóságainak - vagyis két évszázadnyi magyar történelmi múlt van itt együtt, egymás mellett, töményen és néha ellentmondásosan markáns módon. A temetőben található a Munkásmozgalmi Panteon, a hazai munkásmozgalom nagyjainak sírhelyeivel, illetve a Magyar Kommunista Munkáspárt védnöksége alatt található mártírsírok, melyek elhunyt szellemi elődeink emléke előtt adóznak. Reméljük, hogy a kiadvány segítséget nyújt ahhoz, hogy őket is jobban megismerhessük. Frontoldal szerkesztőség, június A temető rövid története Ezt a könyvecskét a Fővárosi Temetkezési Intézet annak idején azzal a szándékkal készítette el és adta közre, hogy a Kerepesi temető látogatói rövid áttekintést nyerjenek e temető történetéről, s alaposabb ismereteket szerezhessenek a temetőben levő Munkásmozgalmi Panteonról. Célunk mindenekelőtt az volt, hogy mindazok, akik tisztelettel adóznak a magyar és nemzetközi forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő személyiségeinek és felkeresik a Munkásmozgalmi Panteont, tájékoztatást kapjanak arról, hogy kik azok, akiket az MSZMP Központi Bizottsága és a Fővárosi Tanács méltónak tartott arra, hogy emléküket a Munkásmozgalmi Panteonban örökítsék meg, s rövid összefoglaló képet adjunk ezek forradalmi tevékenységéről. A szöveges részeket emellett jól szemléltetik azok a fényképfelvételek, amelyek a Munkásmozgalmi Panteon alkotórészeit, valamint a magyar és nemzetközi forradalom munkásmozgalom kiemelkedő személyiségeinek mauzóleumát, sírhelyét, a pilonokon levő emléktábláit mutatják be. A Kerepesi úti temető kb. 140 katasztrális hold területen fővárosunk központjában helyezkedik el. Noha már június 15- én megnyitották, temetésekre itt valójában csak 1849 áprilisától került sor. A Kerepesi úti temető az első időszakában magánkézben volt és csak 1861-tól lett városi köztemető. A temető több mint százéves fennállása alatt csaknem félmillió halottat temettek itt el, főleg a budapesti polgári családok tagjait. Ugyanakkor ide temették a nemzet elhunyt nagyjainak, valamint a legkiválóbb tudósoknak, íróknak, költőknek, színművészeknek és képzőművészeknek jelentős részét is. Ezért van az, hogy a Kerepesi úti temető számos síremlékéről a magyar történelem, tudomány, irodalom, művészet és munkásmozgalom-történet szól az ide látogatóhoz. Ha e könyvecske mindenekelőtt nem a Munkásmozgalmi Panteonról, hanem az egész temetőről tájékoztatna, akkor méltán sorolhatnánk fel itta XIX. és XX. század magyar társadalmi, politikai és szellemi életének kiválóságai közül százak és százak emlékezetes nevét, azokét, akiknek a hamvai ebben a temetőben találtak örök nyugvóhelyet. Az említettekről azonban más kiadványok, más helyütt részletesebben szólnak. A magyar forradalmi munkásmozgalom bátor harcosai közül az elmúlt évszázad során ezrek és ezrek áldozták életüket, a magyarországi és a nemzetközi osztályharc különböző frontszakaszain. E forradalmár elődök közül sokuknak a sírja sajnos nem maradt fenn sem itthon, sem külföldön. A többiek sírhelyei fellelhetők hazánk fővárosi és vidéki temetőiben, továbbá a világ sok országában, mindenekelőtt a volt Szovjetunió területén. Valamennyien a magyar munkásosztály, a magyar nép jólétéért, felszabadulásáért, a fasizmus ellen, a békéért és a szocializmusért, a proletár internacionalizmus szellemében folytatták áldozatos küzdelmüket, áldozták életüket. A Munkáspárt méltán megillető tisztelettel őrzi e forradalmár elődök emlékét. Elődpártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és az akkori Fővárosi Tanács 1958 elején a temetőben Munkásmozgalmi Panteont létesített. Ennek rendeltetése nem az volt, hogy a fővárosi és vidéki temetőkből ide helyezzék át a magyar forradalmi munkásmozgalom minden elhunyt kiemelkedő személyiségének sírját. Figyelembe véve azonban azt, hogy a kormányzatok évszázadok óta ebbe a köztemetőbe temettették vagy helyeztették át más temetőkből a nemzet nagyjait és a felszabadulás után különösen 1956 decembere óta pedig a munkásmozgalom kiemelkedő személyiségeinek legtöbbjét; továbbá, hogy e temetőt a Fővárosi Tanács 1956 közepén olyan zárt temetővé nyilvánította, ahová ettől kezdve csak a magyar nép kiemelkedő személyiségeinek temetését engedélyezték azzal a céllal, hogy később a temetőt Nemzeti Panteonná alakítsák át így ez a temető vált a legalkalmasabbá a Munkásmozgalmi Panteon létrehozására. A temető 1958-ban még túl zsúfolt volt, és nem lehetett olyan megoldást találni, hogy a Munkásmozgalmi Panteont egyetlen összefüggő területi egységként valósíthassák meg. Később azonban több nagy parcella felszabadult, s így ma már a Munkásmozgalmi Panteon egyetlen nagy összefüggő területi egységet alkot tól kezdődően, egészen ritka kivételektől eltekintve, az MSZMP KB nevében csakis ide temették a magyar forradalmi munkásmozgalom elhunyt kiemelkedő személyiségeit. A Munkásmozgalmi Panteon a Fiumei úti temető egyik legszebb, legméltóbb részét foglalja el. E panteon a következő részegységeket foglalja magában: 1. A Munkásmozgalmi Mauzóleum. Itt helyezték el a párt- és a munkásmozgalom elhunyt legkiemelkedőbb és kiemelkedő személyiségeinek hamvait tartalmazó urnákat. 2. A pilonok. Az itt elhelyezett emléktáblákon örökítették meg a párt- és a munkásmozgalom azon legkiemelkedőbb és kiemelkedő személyiségeinek neveit, születésük és elhalálozásuk évszámát, akiknek a sírja, illetőleg hamvait tartalmazó urnája nem található meg a Munkásmozgalmi Panteon területén, de akiket a KB érdemesnek tartott arra, hogy emléküket a Panteonban örökítesse meg. 3. A sírsétány. Ahol a párt- és a munkásmozgalom elhunyt, legnevesebb személyiségeit hantolják el. 4. A két oldalparcella. Ebben a párt- és munkásmozgalom elhunyt, kiemelkedő személyiségeit hantolták, illetve hantolják el. A temetőben a Munkásmozgalmi Panteonhoz tartozókon kívül több olyan parcella van még, ahova a magyar és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom több kiemelkedő személyiségét temették. Ezek: a nagy munkásmozgalmi parcella (a Kossuth Mauzóleum mellett) a miniszteri parcella (a Kossuth Mauzóleum mögötti térségben) a művészek és tudósok parcellája (a dísz- ravatalozó közelében) a mártír-parcella (a Munkásmozgalmi Mauzóleum mögött) az ban kivégzett karhatalmisták (, Lenin fiúk ) parcellája az évi ellenforradalmi lázadók által kivégzett, illetőleg az ellenük folyó küzdelem során elesett harcosok parcellája (a temető bejáratának közelében). Az e parcellákban nyugvó kiemelkedő forradalmi munkásmozgalmi személyiségek neveinek csak kisebb részét örökítették meg a Munkásmozgalmi Panteonban levő pilonokon. A temető különböző parcelláiban fellelhetők még 1945 előtt eltemetett munkásmozgalmi vezető személyiségeknek, valamint nemzeti történelmünk több kiválóságának sírhelyei. Ezekben a parcellákban található pl. Kossuth Lajosnak, a kiváló államférfinak a mauzóleuma; Táncsics Mihálynak, a magyar forradalmi demokratizmus kiváló képviselőjének sírhelye; Károlyi Mihálynak, első köztársasági elnökünknek a mauzóleuma. Ugyancsak e temetőben van azoknak a szovjet hősöknek a sírja, akik hazánk felszabadításában elévülhetetlen érdemeket szereztek és a felszabadító harcokban estek el. A Munkásmozgalmi Mauzóleum A Munkásmozgalmi Mauzóleum Körner József Ybl- és Kossuth-díjas építész tervei alapján készült. A mauzóleum előtt levő hármas mártírszobor-csoport, a pilonok elülső oldalát borító domborművek, és a mauzóleum alsó termeit díszítő bronz domborművek Olcsai-Kiss Zoltán szobrászművész alkotásai. Ezek a domborművek a magyar forradalmi munkásmozgalom főbb eseményeit örökítik meg. A Munkásmozgalmi Mauzóleum homlokzatán jelmondat hirdeti, hogy a Munkásmozgalmi Panteonban nyugvók A kommunizmusért, a népért éltek. A mauzóleum bal oldali bejáratán olvashatók a magyar és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom azon legkiemelkedőbb személyiségeinek neve, akiknek a hamvait tartalmazó urnákat a földszinti teremben helyezték el. A mauzóleum jobb oldali bejáratán olvashatók azoknak a kiemelkedő személyiségeknek a nevei, akiknek a hamvait tartalmazó urnák az alsó teremben találhatók. A Munkásmozgalmi Mauzóleum földszinti termében találhatók a magyar és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom legkiemelkedőbb elhunyt személyiségeinek hamvait tartalmazó urnák. a) A magyar szocialista munkásmozgalom úttörőinek, Frankel Leónak ( ), és Szabó Ervinnek ( ) az urnája. b) A Magyar Tanácsköztársaság neves személyiségeinek, Nyisztor Györgynek ( ), a mártírhalált halt Korvin Ottónak ( ) és dr. László Jenőnek ( ) az urnája. Rudas Lászlónak ( ), a KMP alapító tagjának és első Központi Bizottsága tagjának urnája, aki a felszabadulás után a Központi Pártiskola igazgatója, neves filozófus volt. c) A Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége megalapítójának és első vezetőjének, Lékai Jánosnak ( ) az urnája. d) A Kommunisták Magyarországi Pártja 25 éves illegalitásban folytatott harca vezetőinek és mártírjainak, Sallai Imrének ( ), Farat Sándornak ( ), Hámán Katónak ( ), Rózsa Ferencnek ( ), Schönherz Zoltánnak ( ), Ságvári Endrének ( ), Szántó Bélának ( ) és Révai Józsefnek ( ) az urnája. e) Kimagasló kommunista művészeknek: Derkovits Gyulának ( ), Dési Huber Istvánnak ( ) és Komját Aladárnak ( ) az urnája. f) Az 1945-öt követő időszakban is tevékenykedő, pártunk és kormányunk vezetőinek, Szakasits Árpádnak ( ), Rónai Sándornak ( ), dr. Münnich Ferencnek ( ), Dobi Istvánnak ( ) és Szirmai Istvánnak ( ) az urnája. g) A spanyol polgárháború egyik legendás hírű parancsnokának, Szalvay Mihálynak ( ) az urnája. A Munkásmozgalmi Mauzóleum alsó termeiben találhatók a magyar és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom elhunyt kiemelkedő személyiségeinek hamvait tartalmazó urnák. a) Pártunk és a Magyar Tanácsköztársaság mártírjainak, Gombos Ferencnek ( ), Kerekes Árpádnak ( ), Krammer Sándornak ( ) és Lévai Oszkárnak ( ) az urnája. b) A Kommunisták Magyarországi Pártja, a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége és az ellenállási mozgalom mártírjának, Hoffmann Ottónak ( ), Richtmann Sándornak ( ), Kreutz Róbertnek ( ), Pesti Barnabásnak ( ), Bán Tibornak ( ), Braun Évának ( ) és Rónai Ferencnek ( ) az urnája. c) A fasiszták elleni harcban hősi halált halt partizánnak, Szőnyi Mártonnak ( ) az urnája. d) Az orosz polgárháború egyik kiemelkedő magyar internacionalista parancsnokának, Varga Gyula Andrásnak ( ) az urnája. e) A kommunista mozgalom olyan harcosainak az urnája, akik nemcsak a felszabadulás előtti, hanem az azt követő időszakban Is kiemelkedő forradalmi tevékenységet fejtettek ki. Szaton Rezsőnek ( ), Házi Károlynak ( ), Sollner Józsefnek ( ), Kenyeres Júliának ( ), Leitner Saroltának ( ), Sebes Imrének ( ), Birkás Imrének ( ) Safrankó Emánuelnek ( ), Sebes Istvánnak ( ), Bárd Andrásnak ( ), Gács Lászlónak ( ), Palotás Imrének ( ), Betlen Oszkárnak ( ), Kruzslák Bélának ( ), Házi Árpádnak ( ), Tömpe Andrásnak ( ) Gárdos Mariskának ( ), Papp Lajosnak ( ), Lándor Bélának ( ), Ilku Pálnak ( ), Kahána Mózesnek ( ), Vértes Györgynek ( ), Maróti Károlynak ( ), Szántó Zoltánnak ( ), urnája és végül Somoskői Gábornak ( ) az urnája, aki a felszabadulás után volt a Magyar Kommunista Párt és munkásmozgalom kiemelkedő személyisége. A pilonok A Munkásmozgalmi Mauzóleum előtti térségen 6 pilon helyezkedik el. A pilonok Fiumei út felőli részén levő domborművek a magyar forradalmi munkásmozgalom főbb eseményeit ábrázolják. A domborműveket Olcsai-Kiss Zoltán alkotta. A pilonok mauzóleum felőli oldalán gránittáblán örökítették meg a magyar és nemzetközi forradalmi munkásmozgalom azon legkiemelkedőbb, illetve kiemelkedő személyiségeinek nevét, születési és halálozási évszámait, akiknek az emléke nincs megörökítve a Munkásmozgalmi Mauzóleumban, a Sírsétányon, vagy az oldalparcellákban levő síremlékeken. (E kiemelkedő forradalmárok nagy részének sírja itthon vagy külföldön már nem lelhető fel, s többeké főleg vidéki temetőkben, vagy a Kerepesi temetőnek a nagy munkásmozgalmi parcellájában, illetőleg e temető olyan parcelláiban van, amelyek nem tartoznak a Munkásmozgalmi Panteonhoz.) Az első öt pilonon a legkiemelkedőbb, illetve kiemelkedő személyiségek nevei az elhalálozás sorrendjében találhatók. A hatodik pilon utolsó két sorában megszakad ez a kronológiai sorrend, mivel ide később (1972) pótlólag vésték fel néhány kiemelkedő személyiség nevét. a) Az első pilonon a magyarországi munkásmozgalom úttörői, első vezetői közül Szalay Andrásnak ( ), Ihrlinger Antalnak ( ), Essel Andrásnak ( ), Farkas Károlynak ( ), Szántó Kovács Jánosnak ( ), dr. Csillag Zsigmondnak ( ), Láng Kálmánnak ( ), Teszársz Károlynak ( ), l.igeimann Pálnak ( ), Várkonyi Istvánnak ( ), és Politzer Zsigmondnak ( ) az emléktáblája látható. Ezt, követik azoknak a magyar forradalmároknak az emléktáblái, akik a hős internacionalisták soraiban áldozták életüket az orosz fehérgárdisták elleni a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelméért illetve a szovjethatalom védelmezése közben vívott harcokban: Jaross Bélának ( ), Reiner Károlynak, ( ), Wienermann Lajosnak( ), Ember Lajosnak ( ), Dukesz Artúrnak ( ), Ligeti Károlynak ( ) az emléktáblája. Majd Róthzigel Leónak (1892 1919) az emléktáblája következik, aki osztrák kommunista vezetőként 1200 osztrák munkásból önkéntes alakulatot szervezett, részt vett a Magyar Tanácsköztársaság védelméért folyó küzdelemben és hősi halált halt. Ezt követi a Tanácsköztársaság vérbefojtása idején kivégzett mártíroknak; Szamuely Tibornak ( ), Latinca Sándornak ( ), Kellner Sándornak ( ), Somogyi Bélának ( ), Vadas Mártonnak ( ), Vadas Andornak ( ) és Mészáros Gábornak ( ) az emléktáblája. Az első pilon három utolsó emléktábláján a KMP és a Tanácsköztársaság három vezető egyéniségének neve található: Mosolygó Antalé ( ), Vántus Károlyé ( ) és dr. Landler Jenőé ( ). b) A második pilonon látható Kürschner Jakabnak ( ), a magyar munkásmozgalom egyik úttörőjének, Wallisch Kálmánnak ( ), a magyar és az osztrák munkásmozgalom kiemelkedő személyiségének az emléktáblája, aki az osztrák munkások évi felkelésének egyik vezetője és mártírja volt. A Magyar Tanácsköztársaság kiemelkedő harcosainak: Bogár Ignácnak ( ), dr. Hamrurger Jenőnek ( ), Biermann Istvánnak ( ), Szabados Sándornak ( ) és Seidler Ernőnek ( ) az emléktáblája. A KMP újjászervezését követő illegális pártmunka évtizedeiben a párt vezetőinek: Gőgös Ignácnak ( ), Humhál Lászlónak ( ), Poll Sándornak ( ), Házi Ferencnek ( ). Kocsis Jánosnak ( ), Schönmann Lászlónak ( ), Martos Flórának ( ), Solymosi Ignácnak ( ), és Huszti Ferencnek ( ) az emléktáblája. A spanyol polgárháborúban hősi halált halt magyar Internacionalista parancsnokoknak és harcosoknak: Fried Dezsőnek ( ), Brünner Andornak ( ), Tarr Imrének ( ), Hevesi Ákosnak ( ), Klauber Józsefnek ( ), Zalka Máténak ( ), Gáll Jánosnak ( ), Nagy Pálnak ( ), Sebes Györgynek ( ), Stechmayer Istvánnak ( ), Tőke Lászlónak ( ) és Weiszbrunn Györgynek ( ) az emléktáblája. c) A harmadik pilonon levő második tábla Zsinkó Vilmosnak ( ) állít emléket, aki a KIMSZ tevékenységében tűnt ki bátorságával, később pedig a spanyol polgárháború résztvevőjeként halt hősi halált. Ezen a pilonon vannak a KMP és a Tanácsköztársaság kiemelkedő vezető személyiségeinek, közöttük Kun Bélának ( ), a KMIP ás a Tanácsköztársaság legkiemelkedőbb vezetőjének emléktáblája, továbbá Kelen Józsefnek ( ), Pogány Józsefnek ( ), Székely Bélának ( ), Fiedler Rezsőnek ( ), Pór Ernőnek ( ), Vágó Bélának (1881 1939), Chlepkó Edének ( ), Bokányi Dezsőnek ( ), Magyar Lajosnak ( ), Rabinovics Józsefnek ( ), Lengyel Gyulának ( ), Karikás Frigyesnek ( ), Kilián Györgynek ( ) és Rózsa Richárdnak ( ) az emléktáblája. A pilonon találhatók még az illegális KMP vezető funkcionáriusainak és más kiemelkedő harcosainak: Sebes Pálnak ( ), Polányi Máténak ( ), Kakuk Józsefnek ( ), Vágj Istvánnak ( ), Krieszl Jánosnak ( ), Tisza Antalnak ( ), Fehérvári Miklósnak ( ), Berger Aladárnak ( ) és Gosztola Istvánnak ( ) az emléktáblája; Czabán Samunak ( ), a magyar tanítók egyik kiemelkedő személyiségének, Gavró Lajosnak ( ), az oroszországi magyar internacionalisták egyik kiemelkedő parancsnokának és a mártírhalált halt baloldali Szociáldemokrata Vezető személyiségnek, dr. Braun Somának ( ) az emléktáblája. d) A negyedik pilonon van a magyar és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom több kiemelkedő személyiségének, pártunk mártírjának, Antal Jánosnak ( ), Földes Ferencnek ( ), dr. Madzsar Józsefnek ( ), Alpári Gyulának ( ), Golub Rudolfnak ( ), Háy Mihálynak ( ), H. Kovács Jánosnak ( ), Honti Lajosnak ( ), Tóth Bucsoki Istvánnak ( ), Németh Ferencnek ( ), Weinberger (Szir) Dezsőnek ( ), dr. Jáhn Ferencnek ( ), Kulich Gyulának ( ), Bugyács Imrének ( ), Goldmann Györgynek ( ), Kondor Györgynek ( ), Nedermann Ferencnek ( ), Orlai Fürst Károlynak ( ), Rákosi Endrének ( ), dr. Schönstein Sándornak ( ), Simon Ferencnek ( ) és Tótfalusi Sándornak ( ), valamint a magyar nőmunkásmozgalom egyik úttörőjének a Szovjetunióban elhunyt Csorba Máriának ( ) az emléktáblája. Itt található a francia ellenállási mozgalom Párizsban kivégzett magyar kommunista hőseinek: Békés Glass Imrének ( ), és Elek Tamásnak ( ); a hősi halált halt antifasiszta partizánnak, Ihász Kovács Sándornak ( ) és Ősz Szabó Jánosnak ( ) az emléktáblája. e) Az ötödik pilonon van a kommunista párt és a Magyar Tanácsköztársaság kiemelkedő személyiségeinek, Jancsik Ferencnek ( ), Bajáki Ferencnek ( ), dr. Czóbel Ernőnek ( ), Bólyai Ernőnek ( ), Jakab Rudolfnak ( ), Hikádé Aladárnak ( ) és dr. Szántó Rezsőnek ( ) az emléktáblája. Az illegális KMP régi kiemelkedő harcosainak és a kommunista párt felszabadulás utáni küzdelme ismert személyiségeinek, Őri Károlynak ( ), Orosz Nándornak ( ), Komor Imrének ( ), Szilágyi Dezsőnek ( ) az emléktáblája. Az 1956-os ellenforradalom elleni fegyveres harcban hősi halált halt Biksza Miklósnak ( ) az emléktáblája. A párt régi harcosai közül a törvénytelenség áldozatául esett Sólyom Lászlónak ( ), dr. Ries Istvánnak ( ) és Zöld Sándornak ( ) az emléktáblája. A párt mártírjának, Vámos Ilonának ( ) és más régi kiemelkedő harcosainak: dr. Antos Istvánnak ( ), Kassai Gézának ( ), Major Frigyesnek ( ), dr. Vajda Imrének ( ), Badari Lászlónak ( ), Nőhrer Árpád mik ( ) és Török Júliának ( ) az emléktáblája. A kommunista íróknak, Gábor Andornak ( ) és dr. Gyetvai Jánosnak ( ); a kommunista festőművésznek, Pór Bertalannak ( ); a kommunista tudósoknak, dr. Halász Árpádnak ( ), dr. Sándor Pálnak ( ) és dr. Hajdú Gyulának ( ) az emléktáblája. f) A hatodik pilonon van a magyar munkásmozgalom régi kiemelkedő harcosainak, Bresztovszky Ernőnek ( ), Buchinger Manónak ( ) és dr. Hébelt Edének ( ) az emléktáblája. A szociáldemokrata és kommunista grafikusoknak, valamint festőművészeknek, Bíró Mihálynak (
