Transcript
Alapvetően két embertípusvan, a kérdés embere és afelelet embere. A kérdésembere az állandóankutató, tapasztalni,megismerni akaró ember.A felelet embere pedig aztmondja, vallása mármindenre megadta aválaszt, és visszavonul ahitének megfelelőrítusokba. Az én életemmintha mindkettőttartalmazná. Én mindent kiakartam próbálni, és aztmondtam, csak az ostobákakarnak a mások kárántanulni, és nincs fontosabbaz egyéni tapasztalásnál. Atudás az egyedüli kin-csünk, amit nem vehetnekel tőlünk, és egyben alegarisztok-ratikusabbdolog is a világon. Most,hogy elértem életem delét,egy napfényes tisztásra jutottam, magam mögötthagyva a kérdések és avágyak kínzó dzsungelét.Sokkal több az elfogadás,mint a változtatni akarásbennem. A lovasíjászat,ami egykor táltoslovonrepített térben és időben,ma már egyre inkább egyrítus számomra, keretetadva hétköznapjaimnak,életemnek. Egyszerre jelenti számomra atudományt, a művészetetés a vallást. Megpróbáltama józan ész-^W retámaszkodva a lehetőlegtöbbet megtudni erről atevékenységről, majd ké-pességeimhez mértenmű-vészieirtférnutatni, ésmi->? re eljutottam idáig,azt vettem észre, hogy hi-temmé vált. ( i KASSAI LAJOSLOVASÍJÁSZLAT © Kassai Lajos, 2001,2002, 2003 Borítóterv© Nóvák Erik, 2001,2002, 2003Fotó © Bogár Csaba (címlap)© Birtalan Zsolt © RévészRóbertDee-Sign Kiadó, Budapest Felelőskiadó: a Kiadó igazgatójaISBN 963 86134 1 6Nyomta és kötötte az Alföldi Nyomda Rt., DebrecenFelelős vezető: György Géza vezérigazgató file:///D:/TOR/EBOOK/KassaiLajos_Lovasijaszat/KassaiLajos_Lovasi...1 / 44 2011.07.23. 21:30 ég nem jártam iskolába, mikor édesanyám felolvasta nekemGárdonyi Géza: A láthatatlan ember című könyvét.Nemcsak magam előtt láttam az eseményeket, hanemrészese, szereplője voltam a történetnek. Mondanom semkell, hogy számtalan epizódot költöttem magamnak.Igen, őseink, a hunok a világ legnagyobb lovasíjászai. Vad vágták,tajtékzó lovak, feszülő íjak. Micsoda érzés! Olyan akartam lenni, mint ők.Félelmetes, halált megvető bátorságú harcos, egy igazi sasíjász. Hát nem isvolt fűzfa vagy mogyoróbokor, ami mellett úgy mentem volna el, hogy nenéztem volna meg tüzetesen, van-e olyan hajtása, amiből íjat tudnékcsinálni. íj készült akkoriban még a vödör füléből is, mindenből, amirugalmas volt, és amit meg tudtam hajlítani. Az őrület nem csillapodottiskolás éveim alatt sem. Nagyapám mindig azt mondta: „Ne ezzel fog-lalkozz, ebből majd nem tudsz megélni! Nem emlékszem rá, hogy valaha is tévedett volna, ezt az egy esetetkivéve.íjkészítő lettem. Meg akartam csinálni a rettegett honfoglaló magyaroklegendás reflexíját, aminek hadisikereik jelentős részét köszönhették azakkori Európa legfegyelmezettebb és legképzettebb lovasíjászai.Cs. Sebestyén Károly fedezte fel, hogy a honfoglalás kori sírokbólelőkerült csontdarabok az íj markolatát és szarvát erősítették, majd Dr.Fábián Gyula rekonstruálta természetes anyagok felhasználásával az íjat.Szakítottam a hagyományos módszerrel, és azt mondtam, hogy nem azősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek. Gyerekkorom ótarajongtam ezért a formáért. Képes voltam deszkából kifaragni, amitermészetesen használhatatlan volt, de gyönyörködhettem az alakjában.így hát, gondoltam, a külső legyen a régi, és használjuk fel alegmodernebb anyagokat és technológiákat. Elsőként gyártottam avilágon sorozatban merevszarvú reflexíjakat. Az íjaim gyakorlatilagelnyűhetetlenek, műszaki paramétereik szélsőséges időjárásikörülmények között is állandóak.Eddig három világrekord született velük. Celestino Poletti barátomOlaszországban megdöntötte az addigi 24 órás világrekordot, több mint13.000 lövést adott le. Rendkívüli teljesítménye 9 file:///D:/TOR/EBOOK/KassaiLajos_Lovasijaszat/KassaiLajos_Lovasi...2 / 44 2011.07.23. 21:30 után rögtön kijelentette, hogy jövőre saját világrekordját fogjamegdönteni. Ami a következő év augusztusában meg is történt, több mint17.000 lövéssel. Elképesztő! Ha belegondolunk, 24 órán keresztül szintemegállás nélkül kellett lőnie. O egy igazi harcos, lelkes tanítványom alovasíjászatban.A harmadik világrekord az én nevemhez fűződik. Váltott lovakon, 12órán át megállás nélkül lovasíjásztam, de erre még visszatérek.A lovasíjászat bölcsője Belső-Ázsia, itt készültek a legjobb íjak, az akkoriidők legmodernebb technológiájával. A szkíták rövid íjakat használtak,egészen kicsi, háromélűre öntött bronz nyílhegyekkel ellátott nyilakkal.Hérodotosz részletesen ír róluk. Könnyen összekeverhetnénk azokkal aleírásokkal, amelyeket Amerika síkságain élő indiánokról jegyeztek le. Deez nem véletlen, az archaikus ember világszemlélete az egész foldonugyanaz, minél régebbre megyünk vissza az időben, annál tobb ahasonlóság. Az az izzasztó kunyhó, amit Hérodotosz leírásaiból aszkítáknál olvasunk, teljesen megegyezik az indiánok által használttal.Szertartási elemeiben és funkciójában is. Nekem sem Amerikába, semBelső-Ázsiába nem kell elmennem, hogy ilyenekkel találkozzak. Ha aztmondtam, az íjfeszítők népeinek bölcsője Ázsia, akkor a Kárpát-medence alüktető szíve. Elég felpattannom valamelyik lovamra, hogy egy rövidebbtúra során szkíta, hun, avar és honfoglalás kori magyar településeknyomait találjam. A temetőkből pedig százával kerülnek elő nyílhegyek,íjcsontok és megannyi fegyver. A Kárpátok gyűrűjétől körülölelt síkság alegnyugatabbi terület, ami még alkalmas a nomád állattartásra.Ütközőpont kelet és nyugat között, kultúrák és népek olvasztótégelyeidőtlen idők óta. Az itt élőket nem kímélték a történelem viharai.Hurrikánként söpörtek rajtuk végig. Minden rog harcok, csaták,emberfeletti küzdelmek nyomait viseli. Mítoszok, legendák és népmesékőrzik az íjfeszítők népének történetét. Van valami sajátos rezgése éskisugárzása ennek a földnek, amit eddig sehol a világon nem éreztem, ésúgy hiszem, nem is bírnám sokáig nélküle.Ahhoz, hogy az íjat jól meg tudjam csinálni, rengeteg kutatómunkára voltszükségem, hiszen nem pusztán egy tárgyat akartam lemásolni, hanemáltala felszínre hozni múltunk egy darab- ját. Múzeumokba, ásatásokra és könyvtárakba jártam. Sok kiváló régész éstörténész lett a barátom, akik segítették munkámat, így nemcsak az íjaklettek egyre tökéletesebbek, hanem egyre többet tudtam meg egykorihasználóik életmódjáról, hitéről és hétköznapjairól.íjaik anyagát tekintve nagyon hasonlóak voltak. Vázszerkezetük juharból készült. Ez a fa hajlékony, jól bírja a rezgéseket ésfeszültségmentes. Még a modern laminált íjaknál is ezt használják mind amai napig. Külső felére állati inakból (amik kollagén rostokból állnak: egyrost egy sejt) ragasztották rá azt a réteget, melynek az íj megfeszítése soránnyúlnia kell. Belső felére pedig szarulemez került. Ennek az anyagnak az atulajdonsága, hogy gyorsan nyeri vissza eredeti alakját (nagy a restrukciósképessége). Feladata a megtámasztás az íj megfeszítésekor. A külső,inakból készült réteg nyúlik, a juhar, a semleges szál, mint hordozószerepel, a szaru pedig zömítődik. Hajlékonyság, hosszú húzás, gyorsaságés nagy lőtáv a jellemzője.A szkíta íjakat a hunok fejlesztették tovább, anyagszerkezetük nemváltozott, de merev szarvak kerültek a végére. Ezek jelentősége, hogyerőkarként működve megnövelik az íj sebességét és a húzás hosszát. Apici szkíta bronz nyílhegyeket a hunok hatalmas háromélűre kovácsoltacél hegyei váltották fel. Megjelentek a hosszú aszimmetrikus íjak éselindult a lovasíjászok áradata a Kárpát-medencébe. Áldozati üstjeik,gyönyörű ékszereik, fegyvereik tömegével találhatóak meg hazánkban.A következő hullámban érkeztek az avarok. Kora-, közép- és későavaríjakat különböztetünk meg a szarvak íveltsége alapján.László Gyula professzor szerint a késő avarok már a kora magyarokvoltak. Nézetét az íjak technikai fejlődése is alátámasztja. Zamárdiban egyhatalmas avar temető feltárásai folytak, egy alkalommal én is részt vettema munkálatokban. Az elhunytakat mindig kelet-nyugati tájolássalmegásott sírokba temették, úgy, hogy kelet felé néztek. A harcosok lábánálegy hatalmas gödröt ástak, ide rántották be az elhunyt lovát teljesfelszerelésével, nyereggel, lószerszámmal, majd egy íjász a halottiszertartás során homlokon lőtte. Az összeroskadt állatot így földelték elnéhai gazdájával, aki minden fegyverét, rengeteg aranyat, élelmet vittmagával a hosszú túlvilági útra.Elmondhatatlan érzés volt, amikor egy ilyen ló koponyáját tartottam akezemben, melynek homlokcsontjából egy hatalmas 11 háromélű nyílhegy ágaskodott ki. Fájdalom nélküli, azonnali haláltokozott az áldozati állatnak.Akkoriban rengeteget kísérleteztem. Mi a legmegfelelőbb arány a hajlórészek és a merev szarvak között? Melyik az ideális szarvallás-szög?Megpróbáltam végigkövetni a belső-ázsiai íjak technikai fejlődéstörténetét.Tucatjával készültek a fegyverek. Atuto erejüket, a nyilak roncsoló hatásátkülönböző anyagokon próbáltam ki (deszkalapok, rétegelt lemez, bőr,láncing, nyers és száraz csontok, különböző vastagságú acéllemezek).Merőleges találati szög esetén képes volt bezúzni a katonai páncélsisakotis. Mmel nagyobb a hegy tömege, annál nagyobb az átütőerő. Legnagyobbroncshatást a háromélűre kovácsolt nyílhegyekkel lehetett elérni. Azt asereget, amely ilyen fegyverekkel volt felszerelve, tökéletesen kiképezve alovasíjászatra, lehetetlen volt megállítani. Kortársaik így beszélnek ahunokról: „Magas hegyekről alasu-völtő, egyre erősebbé és gyorsabbá válóforgószél. A 370-es évek közepe táján az alánok néztek farkasszemet a hunokkal.Biztonságban érezték magukat, hiszen edzett, felkészült, bátor harcosokvoltak és ráadásul egy hatalmas folyam, a Volga hömpölygött a kéthaderő között. A hunok úgy keltek at a Volgán, mintha az ott sem lenne.Ellenségeik még magukhoz sem tértek, mikor már jégesőként hulltak acélt sosem tévesztő nyilak és elsöpörték az alán haderőt.Szinte ki sem derül az ég, mikor újabb viharfelhők gyülekeztekvalamivel nyugatabbra. Balambér lendítette csatába az akkori világlegjobb hadigépezetét, hogy nyilaik záporával úgy söpörjék el a keleti-gótErmanarik haderejét, mint megáradt folyó a gátat Nyilaiknál csak hírükrepült sebesebben. Európában mar mindenki egy eddig még soha nemlátott, félelmetes haderőről kezdett suttogni. Athanarik a vizigótok királyaabban a tévhitben, hogy megállíthatja a fergeteget, a Dnyeszter nyugatipartjára sietett, ahol körülsáncolta magát és megerősítette táborát. Néhánycsendes nap után, egy ködös hajnalon nyilak sivítasa verte fel a tábort. Avizigótok mindössze azt látták a gomolygó ködön át, hogy számukralótávolon kívül apró, tüzes lovak hátáról íjászok röpítik feléjük nyilaikat.Mire a nap felkel, a felszálló köddel együtt távozott az utolsó vizigót lelkeis.A hun férfi sátorban született és lovon halt meg, a lovaglást és az íjászatotgyerekkorában kezdte. Ez a harcmodor egy életfor-mához kötött, ezt nem lehet közepes eredménnyel csinálni. Ha a harcosnem éri el a megkívánt szintet, sokkal nagyobb veszélyt jelent sajátmagára, mint ellenségeire. Ezért kiképzésük szakadatlan folyt, az állandócélba nyilazásokat a nagy közös vadászatok váltották fel. A gyerekekkezdetben halra, apróvadra, aztán nagyvadra nyilaztak, majd távol kelletttartaniuk a jószágtól a ragadozókat. A téli pusztán sok volt a farkas, azállatok őrzése állandó éberséget követelt. Alig pelyhedzett álluk, márisátestek az első tűzkeresztségen. Életükkel fizettek hibáikért.Egy lovasíjásznak kiképzése során meg kell tanulnia előre, oldalra éshátrafelé lőni, vágtató ló hátáról célba venni 180 fokos szögben mindent, acélpont magasságától és mozgási irányától függetlenül. Balkezesek a jobbszárnyon helyezkednek el, és a kör lezárul. Pontos lövést egy 50 m sugarúkörben lehet nagy biztonsággal leadni. Ez igazából közelharcnak számít alovasíjászat szemszögéből. A nagy távolságra leadott lövéseket úgygyakorolják, ez maximálisan 250-300 m , hogy levernek két cölöpöt, és aközéjük kifeszített kötélre lőnek.Mongóliában ezt még, mint sportot, mind a mai napig gyakorolják,persze már csak ló nélkül. Ennek a gyakorlatnak az a lényege, hogy aharcos megtanulja az ellenséges sorokat kilőni. Tévedés lenne azt hinni,hogy nagy távolságba úgynevezett szórt lövéseket adtak le, „ahogy esik,úgy puffan alapon.Ezzel a módszerrel a parancsnak megfelelően egy kiválasztott sortkoncentrált tűz alá tudtak venni. Az íj maximális lőtávon is képes nagyátütő erővel becsapódni, agyonvágni egy lovat vagy átütni egy vértet.Ugyanis az optimális kilövési szög 45 fok, ilyenkor nagyon magasra repül anyíl, helyzeti energiája megnő,' hiszen magasról zuhan a célba. Hozzá kellmég vennünk a vágtató ló sebességéből adódó, a támadás során előreleadott lövésnél keletkező mozgási energiát. Ha a vágtató ló sebessége50km/h, ez olyan mértékben megnöveli az íj átütő erejét, hogy a győzelemmár akkor is biztosítva van, ha az ellenség ugyanolyan hatásfokú íjakkalvan felszerelve, de nyilait álló helyzetből lövi ki. Ezt az előnyt úgy lehetkihasználni, ha a sereg egy állandó forgó mozgást végez. Ezért találó,amikor forgószélhez hasonlítják a hun haderőt. A balszárny állandóanhelyet cserél a jobbszárnnyal, úgy forog, mint egy malomkerék, és lassan,de biztosan lisztté őrli a szemben álló felet. Az előrerohanásnak meg kelltorpanni, mielőtt az ellenséges nyilak lőtávon belül érnek, hirtelenirányváltás történik jobbra, és visszahelyezkedés a harc- 13 file:///D:/TOR/EBOOK/KassaiLajos_Lovasijaszat/KassaiLajos_Lovasi...3 / 44 2011.07.23. 21:30 vonal mögé. Nincs az a haderő, amit egy ilyen támadás ne bomlasztanafel. Ha ez megtörtént, két lehetőség van: az ellenség megfutamodik, vagyelkeseredett támadásba kezd. Bármi is történjék, az a lovasíjásznakkedvez. Számukra csak egy a fontos: mindenáron el kell kerülni a frontálisütközést, ugyanis a könnyű felszerelésű lovas végveszélybe kerülhet egyhirtelen ratoro nehézlovassággal vagy nehézfegyverzet gyalogsággalszemben. Ha mindez, mondjuk erdős részen, mocsaras területen, akadá-lyokkal tűzdelt terepen történik, nehezen kerülhető el a vereség.A taktika tehát a következő: nem kell fejjel a falnak menni. Pontoshelyzetfelismerés, gyors döntés, a parancsok maradéktalan, egyemberként történő végrehajtása, és a győzelem a lovasíjászoké. .Nézzük a többi helyzetet. Ha az ellenség kezd felőrlődni a nyilakzápora alatt, egysége felbomlik, és végső elkeseredésében rátör alovasíjászokra. Ha a csata helyét és idejét jól választottak meg, akkor ameneküléshez elég hely áll rendelkezésre. Ilyenkor kerül sor az üldözőklenyilazására a nyeregben megfordulva. A pozíció tiszta, ha az üldözőnehéz fegyverzetű, nem képes tartani a tempót, a gyakorlott lovasíjászbevárja, akár 4-5 méterre is, és ha kell, a páncél résein keresztül is talállegalább annyi helyet, amin egy nyílhegy befér, vagy egyszerűen kilöviüldözője lovat. Egy bukás a csatamezőn teljes fegyverzetben még akkorsem tartozik a leányálmok közé, ha a földre bukott harcoson nem vág-tatnak át saját társai. A menekülés színlelése addig tartott, amíg voltüldöző.De lássunk egy eredeti forrást, hogyan ír a magyarok harcmodorárólBölcs Leó bizánci császár:VIII. 57. Jobbára a távolból való harcban és a cselvetésben lelikkedvüket, továbbá az ellenség bekerítésében, a színleg valómeghátrálásban, visszafordulásban, s a taxisok (katonai alakzatok)megszaggatásában.VIII. 58. Ha egyszer ellenfelüket megszalasztani sikerült, a többitmásodrendűnek tartják, kíméletlenül szorítják, s az üldözésen kívülegyébre sincs gondjuk.Mert nem elégednek meg, miként a rómaiak s a többi népek amérsékelt üldözéssel s az ingó jószág rablásával, hanem addig-addigüldöznek, míg csak az ellenséget teljességgel meg nem bomlasztották. Serre minden utat, módot felhasználnak.Röviden összefoglalva: a lovasíjász harcmodor egy életformáratámaszkodik, ami a nomád állattartás. Soha semmilyen más nép nemtudta hatékonyan alkalmazni. A haderő minden időjárási körülményekközött meg tudta őrizni mozgásképességét, sem forróság, sem a fagyoknem tudták ebben gátolni. Nem létezett számukra természeti akadály.899. szeptember 24-én a magyarok átkeltek a Brenta folyón, Berengárseregének meglepődni sem volt ideje. A királynak csak néhány testőrévelsikerült megmenekülnie.907-et írunk, mikor német haderő indult a magyarok kiirtására. El is jutottak Pozsonyig, itt kapták az első felszólítást a Kárpát-medence gyorselhagyására, amit sietve teljesítettek is. Mármint az a néhány harcos, akitúlélte. Július 4-én a magyar hadigépezet a Duna jobb partján lendülttámadásba, hogy nyilaik zápora örök álmot hozzon ellenségeikre, mégmielőtt Ditmár érsek feladta volna rájuk az utolsó kenetet.Luitpold a folyam túlpartján biztonságban érezte magát a katonáival. Amagyar haderő még aznap éjjel átúsztatott és az itt állomásozok semkerülhették el sorsukat. A maradék Ennsburgig futott, ahonnét a gyermekLajos királynak is menekülnie kellett a magyarok bosszúja elől.Alig telt el 300 év, és a magyarok mintha egykori önmagukkal néztekvolna szembe. 1241. április 11-én a mongolok Batu kán és testvére, Sejbanvalamint Szübeetej vezetésével átkeltek a megáradt Sajón. IV Bélát kiválótestőrei csak életük árán tudták kimenteni egy tönkrevert seregből.A hun birodalom fénykorában a kínai nagyfaltól a Rajnáig terjedt. Amagyarok Bizánctól Brémáig vezették hadjárataikat. Ha csak Bulcsú 954-esútvonalát nézzük, akkor végigment a mai Ausztria, Németországterületén, Franciaországban egészen Lionig, majd Észak-Olaszországonkeresztül jött haza. Januárban kelt át az Alpokon és 8 hónap leforgása alatt5. 000 km-t tett meg. Egészen rendkívüli teljesítmények lótól és embertől.A hadvezetés briliáns volt, olyan vezérekkel, akik a harc minden részletétismerik. Ellenségeik hatalmuk alatt oroszlánokból bárányokká szelídültek.Bukásuk után pedig hiénákká váltak, első dolguk epébe mártott tollaikkala történelem átírása.Annyi hiteltelen zagyvaság, amit ezekről a népekről írtak, még sohasenkiről nem született. Ammianus Marcellinus csak hírből ismerte ahunokat, életében nem látott egyet sem, mégis az ő álta-la leírt sületlenségek kerültek be a nyugati történetírásba, ahol olyanmértékben rögzültek, hogy a mai napig ez a meghatározó aközgondolkodásban.Hiszek őseim kultúrájában, és tudom, életmódjuk talán örökre eltűnt,de egykor ők voltak a sztyeppék királyai, és ha többre nem is vagyokképes, legalább egy gyémántot bemutatok koronájukból. file:///D:/TOR/EBOOK/KassaiLajos_Lovasijaszat/KassaiLajos_Lovasi.../ 44 2011.07.23. 21:30
