Transcript
KÖZÉP-DUNÁNTÚL RÉGIÓ ESETTANULMÁNY TÁMOP kiemelt projekt A regionális oktatástervezés támogatása empirikus kutatás a közoktatás-tervezés és a regionális fejlesztés közötti kapcsolatok feltárására december január Készítette: Szentirmai László 1 Tartalomjegyzék 1. Háttér, kontextus A régiófejlesztés-orientált tervezés kontextuális keretei a régióban Az ÚMFT fogadásának tervezési rendszere, intézményi és személyi háttere, körülményei a régióban A regionális közoktatás-fejlesztési stratégia és a régiófejlesztés Előzmények, a stratégia készítése A régió közoktatás-fejlesztési stratégiájának térség-specifikussága A társadalmi-gazdasági igények és szükségletek megjelenése a közoktatás fejlesztési stratégiában A közoktatás és más közszolgáltatások kapcsolata a régió közoktatás-fejlesztési stratégiájában A közoktatási stratégia kapcsolódása a fejlesztés-orientált, komplex regionális tervezéshez A tényeken alapuló policy-formálás nyomainak megjelenése a közoktatási stratégiában A közoktatásnak szánt szerep a régió fejlesztésében ROP alapdokumentumok, átfogó régiós célok, fejlesztési keretek, feladatok A nemzeti szintű humán és infrastruktúra fejlesztések közoktatási vonatkozásai A közoktatási stratégia kapcsolódása a fejlesztés-orientált, komplex regionális tervezéshez a Középdunántúli régióban Összegzés és javaslatok Mellékletek 1. Háttér, kontextus 1.1. A régiófejlesztés-orientált tervezés kontextuális keretei a régióban (Forrás: az interjúalanyok által kiegészített interjúszövegek, régiós dokumentumok) A területi tudományok fogalomtárában a régió fogalmának meghatározása: a régió lehatárolt térrész, a környezetétől bizonyos természeti, társadalmi, gazdasági tényezők révén elkülönülő területi egység, általában a nemzeti és a települési szint között; a térség fogalmától a konkrét határvonal, a regionális kohézió, valamint a regionális identitástudat és regionális intézményesülés révén lehet megkülönböztetni. Forrás: Térport Szakmai Portál A Közép-dunántúli régió főbb jellemzői A Közép-dunántúli régió a hét régió közül a legkisebb területű ( km 2 ), lakosságát tekintve pedig az ötödik, de több más mutató alapján gazdasági potenciál, egy főre vetített jövedelemtermelő képesség, vásárlóerő, GDP stb. Közép-Magyarország után a Nyugat-dunántúli Régióval van versenyben a második helyért. A Közép-Dunántúl gazdaságilag a legfejlettebb régió, Közép-Magyarország után az ország második legnagyobb GDP előállítója és második legnagyobb ipari koncentrációja. Ennek következménye, hogy jelenleg a Magyarországon megtermelt bruttó hazai termék több mint egytizedét ez a régió állítja elő. A régió fejlettségének főbb jellemzői: a gazdaság sokszínűsége és erőssége; az élet és a termelés minden területét átfogó kultúra, gazdasági kultúra és az ezt megalapozó oktatási rendszer viszonylagos fejlettsége; a hagyományok gazdagsága; a magyar átlagot jelentősen meghaladó közlekedési infrastruktúra. Ugyanakkor ennek a régiónak is megvannak a hátrányos helyzetű, fejletlenebb területei, elsősorban a déli kistérségek Fejér megyében, de Komárom-Esztergom és Veszprém megyében is található az átlaghoz képest elmaradottabb térség. A kedvezményezett térségek besorolásáról szóló 311/2007.(XI.17.) kormányrendelet szerint a Közép-dunántúli régió 26 kistérsége közül 4 (Aba, Enying, Kisbér, Sárbogárd) számít hátrányos helyzetűnek, 2 (Oroszlány, Tapolca) pedig az átmenetileg kedvezményezettek közé tartozik. A leghátrányosabb kategóriába tartozó kistérség viszont nem található a régióban. Ezek példája is mutatja, hogy elmaradott infrastruktúrával még egy fejlett régióban is szinte lehetetlen kitörni, különösen akkor, ha ehhez alacsony iskolázottság, szakképzettség és a mobilitás hiánya párosul. A Közép-dunántúli régió földrajzi helyzete az operatív program elemzése alapján kedvezőnek nevezhető, területe a közép-európai térség új fejlődési zónáit, innovációs erőcentrumait felfűző tengelyek metszéspontjában helyezkedik el, és ezeken keresztül összeköttetésben áll Európa magtérségeivel (dél-bajor innovációs térséghez csatlakozó Bécs-Pozsony-Győr-Budapest fejlődési tengely, valamint a mediterrán sunbelt övezethez kapcsolódó Velence-Trieszt-Ljubljana tengely a Kijev-Trieszt folyosón keresztül). Budapest, mint nemzetközi növekedési pólus a Középdunántúli Régió területén keresztül érintkezik e két közép-európai fejlődési zónával. A közvetítői szerepeket, transzferkapcsolatokat erősíti, hogy Győr és tágabb környezetének fejlődési dinamikája (Helsinki folyosó) is jelentős vonzerőt jelent a régió észak-nyugati, nyugati térségeire. Mindezekből az interregionális kapcsolatok erősítésének igénye, a régió határai átjárhatóságának növelése adódik, mely tekintetben jelentős kezdeményezések indultak (új dunaújvárosi és komáromi híd, elővárosi vasutak, vasúti fővonalak korszerűsítése, régióhatáron átívelő regionális közlekedési folyosók fejlesztése). A régió kedvező közlekedési kapcsolatokkal, kiemelkedő adottságokkal rendelkező nagyvárosai fontos szerepet töltenek be a hazai társadalmi-gazdasági térben: Székesfehérvár, mint régióköz- 3 pont, illetve Tatabánya gazdasági és logisztikai, Veszprém komplex felsőoktatási, Dunaújváros ipari központ. A régió egyik legfontosabb térszerkezeti sajátossága, hogy Budapest közelsége és a Dunántúl északi részének városhálózati, vonzáskörzeti történeti jellegzetessége miatt nincs egyetlen országos jelentőségű vagy többrégiós kihatású növekedési pólusa. A hazai fejlesztési pólusok között Székesfehérvár Veszprém fejlődési tengely két fejlesztési társközpontja tölt be kiemelt szerepet azzal, hogy Dunaújvárossal és Tatabányával kiegészülve a régió policentrikus városhálózatának központi elemeiként nagyvárosi tetraédert alkotnak. A Közép-Dunántúl az ország egyik legurbanizáltabb régiója, amelyre a viszonylag kiegyenlített településállomány-szerkezet a jellemző. A Közép-dunántúli régió NUTS 2 három megyét (Fejér, Komárom-Esztergom és Veszprém) NUTS 3 foglalja magában, melyek további 26 statisztikai kistérségre LAU 1 oszthatók fel. A régióban öszszesen 401 település LAU 2 található. A statisztikai kistérségek és települések megoszlása megyénként a következő: Fejér megye: 10 kistérség 91 település Komárom-Esztergom megye: 7 kistérség 76 település Veszprém megye: 9 kistérség 217 település A többcélú társulásokról szóló évi CVII. törvényben foglalt kistérségi besorolás a évi törvénymódosítással (MK ) változott meg. A Közép-dunántúli régióban a kistérségek száma ekkor sem változott annak ellenére, hogy több ez irányú kezdeményezés is eljutott a törvényhozókhoz. Így nem tudott létrejönni az enyingi és székesfehérvári kistérség településeinek egy részéből létrehozni kívánt polgárdi kistérség, és az ajkai kistérségből kiválni szándékozó devecseri kistérség sem. A települések közül a népességkoncentráló erő és a fejlettségi színvonalat jelző társadalmigazdasági mutatók alapján egyértelműen kiemelkedik a 4 megyei jogú város (Székesfehérvár, Tatabánya, Veszprém, Dunaújváros). A nagyvárosok körüli agglomerálódó térségeken kívül erős az urbanizációs folyamat a Balaton és a Velencei-tó part menti térségeiben, valamint a Duna menti kistérségekben. A régió karakteres fejlődési potenciállal rendelkező középvárosi térségei közül több országosan vagy regionálisan meghatározó funkciót hordoz (Balatonalmádi, Balatonfüred, Bicske, Esztergom, Gárdony, Komárom, Mór, Pápa, Tata). A Dunántúli-középhegység mentén a korábbi szocialista iparfejlesztés során több új kis- és középváros fejlődött ki (Ajka, Dorog, Oroszlány, Várpalota), melyek egyfajta bányászatienergetikai tengelyt alkotnak. A rendszerváltás óta ezek struktúraváltása is megindult, de térségi gazdaságuk még nem kellőképpen erősödött meg. A kis- és középvárosi központtal rendelkező vonzáskörzetek közül jelentősek a régióban a döntően agrárjellegű belső térségek (Aba, Adony, Ercsi), valamint a legkedvezőtlenebb társadalmigazdasági mutatókkal rendelkező külső és belső perifériák (Enying, Sárbogárd, Sümeg, Tapolca, Kisbér). A városállományban a többi régióhoz képest kevesebb a törpeváros. A városok átlagos népességszáma 20 ezer fő feletti. Veszprém megye nagy részére az aprófalvak, a régió többi megyéjére a kis- és középfalvak jellemzők, bár Fejér megyében a Mezőföld területén az agrárgazdaság történeti fejlődése okán a nagyfalvak is jelen vannak. A Közép-dunántúli régió népességszáma a KSH adatai szerint (Forrás: január 1- jén fő volt. Ebből Fejér megye lakossága fő, Veszprém megye lakossága fő, Komárom-Esztergom megye lakossága fő. A hét régió közül az elmúlt tíz évben ebben régióban csökkent a legkisebb mértékben a lakosság száma. Ez két tényezőre vezethető vissza: egyrészt az országosan legalacsonyabb halandóságra, másrészt a bevándorlásból, beköltözésből adódó lakossági többletre. A régió népesedési helyzetében a természetes demográfiai tényezők negatív alakulása a meghatározó, de ennek mértéke az 4 országosnál kisebb, ugyanis a régió alacsonyabb születési rátájához az átlagosnál jóval kedvezőbb halálozási arányszám tartozik. E demográfiai folyamatok következményei világosan érzékelhetők a régió korösszetételének alakulásában. Elsősorban az élve születések csökkenésének a következménye, hogy csökkent a fiatal korosztályok (azaz a 0-14 évesek) részaránya az össznépességen belül. A régióban az 1990-es évek elején megindult gazdasági növekedés eredményeként a éves korosztályon belül a gazdaságilag aktív népesség aránya magasabb az országosnál. A foglalkoztatás változása a munkanélküliség csökkenése mellett ment végbe, nőtt az önfoglalkoztatás és az egyéni vállalkozások száma is. Az aktív korú, éves népesség túlsúlya inkább a nagy városi térségekben érzékelhető. Így Székesfehérvár, Dunaújváros, Gárdony, Mór, Tatabánya, Komárom, Oroszlány, illetve Veszprém, Várpalota és Balatonfüred körzete az, ahol ez a korosztály az átlagnál magasabb arányban van jelen. A régió aktivitási aránya 55,7 %, ami az országos átlagnál valamivel magasabb. A régió három megyéje jelentősen eltér egymástól. Veszprém megyében az idegenforgalom, a korábbi nagyipar helyett a közép- és kisvállalkozások léte dominál. A bakonyi falvak munkalehetőségei erősen korlátozottak, a demográfia csökkenő tendenciát mutat, az iskolák egyre kevesebb gyermekkel dolgoznak, illetve jelentős a nagyobb települések iskoláiba való bejárás. Sok a kis iskola, sok az egy csoportos kis létszámú óvoda. Jellemzően létre jöttek ugyan a társulások, azonban ezek első sorban mikrotársulások. Az értelmiség száma a nagyobb településeken jelentős, a falvakban minimális (a pedagógus sem lakik helyben). Fejér megye két országos jelentőségű ipari centrummal rendelkezik (Székesfehérvár és Dunaújváros), jelentős fontosságú mezőgazdasági termelés viszont a megye déli, délkeleti részén meghatározó. Településszerkezetére jellemző a nagyobb lakosságszámú községek és kisvárosok. A nagyobb települések képesek önállóan fenntartani oktatási intézményeiket, de itt is megtalálhatók a mikrotársulások, bár kisebb számban (Vértes hg., Dél-Mezőföld). Komárom-Esztergom megye ipari centruma Tatabánya. Az idegenforgalom jellemző a Duna mentén, Esztergom környékén. Az M1-es út pozitívan befolyásolja az ipar és a lakosság betelepülését, ennek következtében e települések fejlődése intenzív, és itt nő a gyermeklétszám is. A régió tervezési (területfejlesztési) és statisztikai szempontból lényegében megfelel a kritériumoknak, ugyanakkor a gyakorlatban még mindig 3 megye konglomerátuma. A Közép-dunántúli régió hosszú távú jövőképe, hogy az Innováció Régiójává váljon. Olyan magterületté, amely adottságai hatékony hasznosításával folyamatosan növeli versenyképességét, és húzószerepet tölt be Magyarország modernizációjában. Ugyanakkor számolni kell azzal is, hogy ma még a régión belül igen nagyok a fejlettségbeli különbségek (pl: Székesfehérvár Sárbogárd, Seregélyes). Ez egyébként az adott térségben élők szemléletmódjában is visszatükröződik (innovatív régióközpont beragadt kisvárosok). A Közép-dunántúli régió közoktatása A Közép-dunántúli régió településszerkezete tükröződik az óvodák létszámában is. A kis létszámú óvodák természetszerűleg a kistelepüléseken vannak, de arányuk kisebb mint a kistelepülések aránya (nem minden kistelepülésen működik óvoda). A régió óvodáinak mintegy 12 %-ában húsznál kevesebb gyermeket látnak el, s az óvodák valamivel több mint 40 %-a egy és két csoportos. Különösen Veszprém megyében nagy a kisóvodák aránya (69 %), a bakonyi kistelepülések nagy száma miatt. Ez sok szervezési gondot okoz pl. a továbbképzéseknél, helyettesítésnél. A nagyobb településeken több-kevesebb sikerrel próbálkoznak az összes óvoda összevonásával a költséghatékonyabb működtetés reményében (Dunaújváros). Mivel a régióban sok a kistelepülés, így sok a kislétszámmal működő iskola is, elsősorban a Bakony és a Vértes területén. E kisiskolákban az alsóbb évfolyamokon jelentős az összevont osztá- 5 lyok száma, sőt a gyermeklétszám csökkenésével várható ezen összevont osztályok számának további növekedése is. A csak 1-4. évfolyammal működő általános iskolák legnagyobb számban az aprófalvas Veszprém megyében fordulnak elő. Itt az általános iskolák közel 10 %-ában nem folyik oktató-nevelő munka az 5-8. évfolyamon. A Bakony térségében sok a német ajkú tanuló, ezért kötelező nyelvként elsősorban a németet tanítják, az angol kevés iskolában tanulható nyelv. A továbbtanulásnál ez komoly hátrányt jelenthet. A 2008/2009. nevelési évben, tanévben az egy pedagógusra jutó tanulólétszám a régióban 10,7 fő, ami az országos átlagnál (10,9) kissé alacsonyabb (EU15 átlag ennek mintegy másfélszerese). A sajátos nevelési igényűek ellátása hasonlóan az országos tendenciákhoz átalakulóban van. Nőtt azoknak az intézményeknek a száma, amelyek programjaikban és alapító okiratukban felvállalják a a különböző fogyatékkal élők integrált nevelését, oktatását. Ugyanakkor jellemző, hogy bár az alapító okiratokban felvállalják a speciális nevelési-oktatási feladatot, de sok helyen sem tárgyi, sem személyi feltételekkel nem rendelkeznek ehhez teljes körűen. A középfokú oktatásban a legnépszerűbb iskolatípus Fejér megyében a szakközépiskola, Veszprém megyében a vegyes típusú gimnázium és szakközépiskola, míg Komárom-Esztergom megyében viszonylag arányosan találhatók az egyes iskolatípusok. A régióban vezet a szakközépiskola, ezt a vegyes típusú gimnázium és a szakiskola követi. A kompetenciamérések tanulsága szerint: általában a legjobban és a leggyengébben teljesítő régiók rendelkeznek a legmagasabb, illetve a legalacsonyabb hozzáadott érték indexszel (HEI-vel). A legjobb eredményeket Fejér és Veszprém megye produkálta, ahol a városokban az országos átlag közeli, vagy fölötti eredményeket találtak, de a kisebb települések lemaradása sem túl nagy. Ennek ellenére a kompetenciamérések eddigi eredményeinek régiós összehasonlítása komoly tanulságokkal szolgálhatna, mert például a 6. osztályban a szövegértésben, a matematikai felkészültségben a régiók sorrendjében a Közép-dunántúli régió a 2-3. helyen áll, azonban a hozzáadott érték tekintetében csak a középmezőnyben foglal helyet, jelentős deficittel rendelkezik. A 8. osztályra a szövegértés és a matematika eredménye is romlik, a hozzáadott érték szintén romlást mutat. A 10. évfolyamon a helyzet valamelyes javulása figyelhető meg. Vannak kiemelkedő iskolák, pl. a veszprémi Lovassy László, Vetési, a székesfehérvári Teleky stb., de a hozzáadott érték tekintetében a legeredményesebb intézmények és települések is elmaradtak az elvárható mértékétől és az országos átlagtól. A térség a családból hozott értékek alapján jobb helyzetben van, mint néhány hátrányosabb helyzetű régió, azonban a hozzáadott érték növelése terén elmarad ezektől. A személyi, tanári ellátottság összességében jó, de a bakonyi kistelepülések iskolái nem tudják a megfelelő szakos-ellátottságot biztosítani. Legnagyobb a hiány technika és idegen nyelvszakosokból. A személyi feltételek több kistérségben problémásak. A pedagógusok között sok az ingázó, kevés a helyben lakó, ezért életvitelük modell értéke sem érvényesülhet. Így megkérdőjeleződik az a sokat emlegetett érv, hogy az iskola nélkül a kistelepülés meghal. Számos olyan kistelepülés van, ahol egyetlen pedagógus sem lakik az oktatási intézmény településének területén. A középfokú oktatási intézmények szakos ellátottsága kedvezőbb az általános iskolákénál Az ÚMFT fogadásának tervezési rendszere, intézményi és személyi háttere, körülményei a régióban Az Új Magyarország Fejlesztési Terv (azaz NFT II.) tervezése során sokkal nagyobb szerep jutott a régiók számára, mely lehetőséget a Közép-dunántúli régió a lehetőségeihez mérten megpróbált kihasználni. 6 A KDOP tervezési és egyeztetési folyamata az operatív programban A Közép-dunántúli régióban a tervezési munka a Regionális Munkacsoport és a tematikus munkacsoportok szervezésével kezdődött őszén újították meg a óta már teljes körűen felállt 9 tematikus munkacsoportot, melyek a Regionális Fejlesztési Tanács szakmai feladatait látták el. A munkacsoportok összesen mintegy 200 meghívott tagja az adott témában jártas és elismert régiós szereplők közül került kiválasztásra végén indult a Közép-dunántúli régióban (a többi régióhoz hasonlóan) a széles regionális szakértői bázisra építő konkrét tervezési munka. Ez a folyamat a korábbi fejlesztési stratégiát alapvetően figyelembe vevő operatív programot (KDOP) megalapozó vitaanyag elkészítésével kezdődött, majd hat tematikus szegmens mentén Stratégiai Programok kialakításával folytatódott, és csak ezt követte a Közép-dunántúli Operatív Program megfogalmazása A június végére elkészült regionális OP-vitaanyag a helyzetelemzéstől a prioritás- és intézkedésrendszerek kifejtésének szintjéig vázolta fel a közép-dunántúli regionális OP lehetséges tartalmi alternatíváját. A cél- és eszközrendszer összeállításánál a regionális szakértők a régió fejlesztése szempontjából a teljességre törekedtek, azaz az úgynevezett maximális tervezés elvei szerint dolgoztak. A ősztől a tervezői munka teljes körűvé vált. Hat tématerület keretei között összesítették a teljes, az ágazati és a regionális operatív programokból támogatható fejlesztési elképzeléseket. Az így elkészült anyagok a regionális operatív programokra vonatkozó szűkítő tényezők folyamatos alakulásával, módosulva épültek be a KDOP aktuális dokumentumába. E területek az alábbiak voltak: Agrár- és vidékfejlesztés Környezetvédelem és infrastruktúra Humán erőforrás fejlesztés Gazdasági versenyképesség Intra- és interregionális kapcsolatok fejlesztése Turizmusfejlesztés. Az így létrejött Közép-dunántúli stratégiai programrészek alapozták meg a KDOP fejlesztési területeinek kidolgozását. A júniusában megkezdték a KDOP ex ante értékelését, melynek eredményeként a dokumentumban további jelentős tartalmi és szerkezeti változások történtek október 16-án kezdődött meg a KDOP teljes körűnek szánt társadalmasítása az ágazati, illetve regionális operatív programok világos elhatárolását követően. Az ekkor bemutatott terveket számos egyeztetés, fórum, tematikus és területi szintű munkamegbeszélés keretében vitatták meg és alakították ki. Ezzel nemcsak az egyeztetési folyamat törvényi előírásának kívántak megfelelni, hanem a programok- programelemek helyi szándékokat mindinkább tükröző pontosítási igényének is. A megkérdezettek szerint a KDOP készítésekor a regionális közoktatás-fejlesztési stratégiát egyáltalán nem vették figyelembe! A szakma ugyan próbált próbált ráhatni a folyamatokra és az operatív program készítőire, de sikertelenül (ellenérvek: IH nem engedi, OKM-nél nem ez a prioritás, az NFÜ sem veszi figyelembe a közoktatás és a szakképzés ágazati stratégiáját ). Az operatív program készítésének partnerségi folyamata a tervezési időszak évi kezdeteitől az alábbi színtereken zajlott: - térségi szereplőkkel folytatott egyeztetések, beszámolók és regionális szintű rendezvények keretében (2005. évtől az NFT Házhoz Jön tanácsadói hálózat bevonásával), 7 - Közép-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács (KD RFT) munkabizottságai keretében, - az ágazati, szakmai szervezetekkel re
