Transcript
„ Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz…” ApCsel 16,31. | 2014. 04. 27. Szabó J. Róbert lelkipásztor | K i is volt Jézus valójában? | Márk 3 ,20-35. 1 / 3 „Az ember, aki Isten Fia volt” Soro zat Márk evanéliuma alaán 12. rész K I IS VOLT J ÉZUS V ALÓJÁBAN ? Márk 3,20-35. Bevezetés K önnyű lenne azt gondolnunk, hogy milyen könnyű volt azoknak, akik láthatták Jézust , vagy élőben h allhatták tanítá sait, közvetlen közelről átélhették csodáit. És nem értjük, hogyha látták, hallották és átélték mind azt, amit, akkor miért nem ismerték fel, és ismerték el azt, hogy Ő az, akiben az Isten embe rré lett. Bezzeg, ha mi láttuk volna, hittünk volna benne! De gondoljuk végig azt, mi volt az, amivel Jézus kortársai szembe találták magukat! Ott állt előttük egy törékeny ember, aki az állította magáról, hogy Isten. Ez a vézna valaki lenne az, aki azt a hatalmas és roppant világot teremtette, amiben élünk? Ő lenne az, aki a csillagoknak megszabta az útját? Ő volna az, akit mi minden imádságunkban Mindenhatóként és Örökkévalóként szólítun k meg? Hiszen pontosan tudjuk, h ogy honnan jött! Valóban olyan könnyű volt többet látni benne, mint egy embert? Még ha olyan különleges dolgokat is te tt, még ha hatalommal szólt is, mint Ő? Jézus kortársainak a látás korlátait , a ma emberének pedig J ézus láthatatlanságá nak f alát kell áttörnie ahhoz, hogy k özelebb jusson az örökkévaló Istenhez! Mert mind a látás, mind a láthatatlanság termé-szetes akadály, amelyet le kell győznie a hitnek. A Jézus - kortá rsak nak látás ellenére kellett hinniük, nekünk pedig Jézus láthatatlanságán kell túltennünk magunkat ahhoz, hogy elhiggyük Ő valóban az, akinek mondotta magát: Isten, aki emberré lett! ***** Sem Jézus kortársai, sem mi, aki évezredekkel később élünk, nem spórolhatjuk meg tehát ezt a kér-dést : ki is volt tehát Jézus? S lám, már itt is vagyunk a ma olvasott evangéliumi rész nagy k érdésénél! Hallhattuk, hogy Jézust tágabb és szűkebb családja elmeháborodottnak gondolja (3,21), míg az ellen-ségei egyenesen ördögi hatalmat tulajdonítanak neki ( 3,22). Egyszóval a kérdés, ami körül Márk evan-géliumának ez a szakasza bonyolódik az az, hogy ki is volt Jézus: őrült, egy sátáni erővel bíró démon, netán álmodozó, vagy v alaki más? 1. A felolvasott bibliai versek két csoport ot mutatnak be: az egyik Jézus t ágabb és szűkebb családja , a másik a Jeruzsálemből, bizonyosan a zsidó nagytanács megbízásából érkező, írástudók , ma úgy mon-danánk, hogy szentírás - szakértők , az Ó sz övetséget jól ismerő tudósok csoportja. S egyszerre Jézus vád jaik kereszttűzé be kerül. Miért? Mert egyik csoport szerint sem normális az, amit Jézus csinál. Mindkét csoport tagjai szerint valami egészen mást kéne tennie, mint amit tesz. Emlékszem, baráti körben egyszer arról beszélgettünk, hogy mit is tartunk normálisnak . Megállapí- tottuk, hogy normális az, amit a többség annak fogad el. De vajon minden esetben normális az, amit a többség annak fogad el? Tegyük fel, hogy egy emberevő törzs tagjaiként jöttünk világra, ahol min-denki számára az a normális, hogy néha napján terítékre kerül egy -egy ember. Mi , mint ennek a törzs- nek a tagjai, ezt fogadtuk el normálisnak. De vajon attól, mert a mi törzsünk az embere k mege vésé t normálisnak tartja, az pusztán ettől valóban azzá is válik? Ugye nem! De nézzük azt, hogy melyek is azok a vádak, amelyekkel a két csoport tagjai Jézust illetik! (1a) Jézus tágabb családja őrültnek tartja , mert mindaz, amit tanít , és amit cselekszik olyas valami, ami nem szokványos. Mások nem beszélnek így, és nem tesznek ilyen csodákat. Jézus csak őrült lehet, gondolják, aki veszélybe sodorja önmagát. Attól félhettek, hogy ha Jézus ráerősít az őt körülvevő so-kaság sejtéseire, arra, hogy ő a Messiás, akkor káromlásért megfogják ölni őt. Ezért akarhatják elfogni , mert ezzel nemcsak magát, hanem ő életüket is veszélybe so dorja. (1b) Jézus s zűkebb családja pedig azt nem tartja normálisnak, különösen egy olyan korban, ahol a szülők tisztelete és a család szeretet oly an nagy súllyal bírt, hogy eszelős küldetése miatt elhanyagolja a velük való kapcsolatot , és ezzel vétkezik Isten törvényei ellen . Feltűnő ugyanis , hogy a felnőtt Jézus életében egyszer sem találkozunk már nevelőapjával, Józseffel. Nagyon valószínű, hogy ez azért van, „ Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz…” ApCsel 16,31. | 2014. 04. 27. Szabó J. Róbert lelkipásztor | K i is volt Jézus valójában? | Márk 3 ,20-35. 2 / 3 „Az ember, aki Isten Fia volt” Soro zat Márk evanéliuma alaán 12. rész mert József akkor már nem élt. S ha ez így volt, akkor Jézusnak, mint az első szülött fiúnak, Mózes törvénye szerint, át kellett volna vennie a családfői feladatokat. Ő azonban inkább 12 szedett -vetett emberrel járja a környéket, ahelyett, hogy mint minden normális első szülött, apja örökébe lépve azt tegye, ami a kötelessége lett volna. Ők ezért botránkoznak meg benne. (1c) A zsidó nagytanács tagjai, és írástudó küldö tteik pedig a z egész Jézus - jelenséget nem tartják normál isnak. Mert személye és tanításai felkavarj á k a nyugodt és békés társadalmi álló vizet. Ők azzal v ádolják Jézust, hogy ez a szavaiból és tetteiből fakadó békétlenség nem származhat mástól csak a Gonosztól. Azt vágják a fejéhez, sz övetséget kötött Belzebubbal , az ördögök urával, és ezzel ön - és köz-veszélyes ember, egy megszállott, aki nem a maga ura, hanem démoni irányítás alatt áll, és szavainak és tetteinek ereje mögött a Sátán áll, akitől hatalmá t nyeri. Mindhárom vád, amivel ez a két csoport Jézust illeti, abban a korban, nagyon súlyos vád volt! Olyan vádak, amelyekkel nem lehetet t játszani ! És amelyek sokakat elbizonytalaníthattak volna Jézus sze-mélyét illetően. S talán pontosan ez is volt a céljuk, hogy a sokaság, a tanítványok, aki körülvették Jézust, és akik követték őt, észhez térjen ek , és megismerjé k Jézus igazi arcát. A felelőtlen törvényszegő arcát , aki valami eszelős küldetés miatt, elhanyagolja a családja iránti k ötelességét; és a hazug meg-szál lott arcát , aki a Gonosz uralma alá akarja vetni azokat, akik hallgatnak rá, és követik őt. 2. D e vajon mit válaszol ezekre a vádakra Jézus? H ogyan hallgattatja el az őt vádló két csoport tagjait? (2.1) Jézus először az írástudók vádjaira válaszolt, és beszélt nekik a meghasonlásról, az Isten szaba-dításáról és végül a bűnbocsánatról. (2.1. a) Vá lasz á t ezekkel a szavakkal kezdi: „ Hogyan űzheti ki a Sátán a Sátánt? Ha egy ország meg- hasonlik önmagával, nem maradhat fenn az az ország; és ha egy háznép meghasonlik önmagával, az a háznép sem maradhat fenn. Ha tehát a Sátán önmaga ellen támad, és meghasonlik, akkor szintén nem maradhat meg tovább, hanem vége van. ” (3,23-26) – „Egyetlen hatalom sem fordulhat szembe ön m agá-val anélkül, hogy az el ne pusztítaná s aját magát ! ” – válaszolja a z írástudók vádjaira Jézus. Mert az, aki meghasonul önmagával, annak felborul az egyensúly az életében. A szavainak és tetteinek az egyensúlya. A meghasonlott személy , közösség , vagy hatalom önmaga ellen fordul, és elpusztítja ön-magát, mert képtelen feloldani a z önmagán belül keletkezett ellentmondást. – És Jézus szavait egy történelmi példa is igazolja! Ma már sokan úgy gondolják, hogy a nagy Róma i birodalom bukását nem a barbárok okozták! Ők csak bevégezték azt. A Római birodalom bukása akkor kezdődött, amikor Róma meghasonlott egykori önmagával, és szembe fordulva egykori értékeivel, legkiválóbbjait kezdte elpusztítani, megölni. - „ Hogyan űzheti ki a Sátán a Sátánt?” – kérdezi Jézus. Ha ő a Sátán eszköze lenne, ahogyan azt vádlói állítják, akkor a Sátán meghasonlana önmagával, ez pedig pusztulását jelen-tené. (2.1. b) M ajd így folytatja : „ Viszont az erős ember házába sem törhet be senki, és nem rabolhatja ki, hacsak előbb meg nem kötözi az erős embert, és akkor kirabolhatja a házát. ” (3, 27) Az időnk most nem engedi, hogy hosszan fejtegessem Jézusnak ezt a mondatát, de legyen elég annyi, hogy az erős ember azt az erő t jelenti, amely fogva tarthat egy-egy embert, amellyel szemben védtelen és kiszolgáltatott , és amely t ől képtelen a saját erejéből megszabadulni. Ilyen erő a természetünk, a jellemünk vakfoltjai, a rossz szokásaink, a szenvedélyeink , a szívünk mélyén gyökerező érzéseink és vágyaink , amelyek hajtanak bennünket. S nincsen olyan ember, akinek ne lenne „ erős embere ”, amely megkötözve tartja őt . – Jézus másodszor azt válaszolja tehát vádlóinak, hogy ő azért küldetett, hogy szabadulást adjon mindazoknak, akiket megnyomorít az „erős emberük”, és akik szabadulni vágynak attól. (2.1. c) V égül pedig arról beszél vádlóinak, hogy a megbocsátani kész Isten, a zért küldte őt a világba , hogy benne és általa bocsásson meg minden káromlást. A káromlás itt az Isten tagadását jelenti. Azt, amikor valaki minden szavával, tettével, és gondolatával kétségbe vonja Isten létezését, és ú gy él , be- szél, cselekszik, és gondolkodik, hogy azzal megtagadja Istent. Azonban Isten, a megtagadott, kész minden ilyen k áromlását megbocsátani az embernek, egyet kivéve : a zt, amikor valaki a Szentléle k „ Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz…” ApCsel 16,31. | 2014. 04. 27. Szabó J. Róbert lelkipásztor | K i is volt Jézus valójában? | Márk 3 ,20-35. 3 / 3 „Az ember, aki Isten Fia volt” Soro zat Márk evanéliuma alaán 12. rész nyilvánvaló munkáját tudatosan el utasítja. S az írástudók azzal, hogy kétségbe vont ák Jézus szavainak és tetteinek eredetét és igazságát, pontosan ezt a bűnt követték el: káromol t ák az Isten Szentlelkét. – A Szentlélek káromlásáról csak annyit, hogy erről, ha Isten megtart és élek, két hét múlva szeretnénk majd egy külön igehirdetésben tanítani! Jézus tehát azért jött, hogy visszavezessen bennünket Istenhez, hogy abban segítsen, hogy képesek legy ünk megszabadulni mindattól, ami fogva tart és akadályozza azt, rátaláljunk igazi önmagunkra és rendeltetésünkre . (2.2) És végül a családja kimondott és ki nem mondott vádjaira válaszolt, amikor ezt felelte nekik: „ Ki az én anyám, és kik az én testvéreim? És végignézve a körülötte ülőkön, így szólt: Íme, az én anyám és az én testvéreim. Mert aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem és az én anyám . ” (3,33-35) – Ha tudnánk azt, hogy ki is valójában Jézus, akkor nagyon bántónak találhatjuk ezeket a szavait! De Jézus az Isten Fia, akiben az Isten emberré lett. Az ő elsődleges küldetése az volt, hogy összegyűjtse Isten családját, kihívva őket a világból, és megmentve őket Isten számára. S azoknak az életében, akik Isten családjába tartoznak, azok életében megváltoznak a prioritások, a sorrendek, mert Isten kerül életük első helyére, és a neki való engedelmesség, és minden más, még a család is, csak ezután fog következni. Megbot ránkoztató ez a gondolat ma is, mert sokan azt értik alatta, hogy Isten el akar szakítani a családomtól. A vele való új kapcsolatért, el kell magamat vágni a régi kötödéseimtől. De Isten elsőbb-sége az életünkben valami egészen mást jelent! Nem családról való lemondást , és nem a r okonaimtól és barátaimtól való elfordulást! Az elsőség az életünkben azt jelenti, hogy ki az, akire figyelek, kire hallgatok, kinek akarok megfelelni. Ha Isten kerül az értéklistánk elejére, akkor minden más a maga valós helyére kerül. Isten arra akar szabaddá tenni bennünket, hogy ne az emberek véleménye szerint alakítsam az életemet, hanem merjek kilépni a megfelelési kényszerek, a hamis játszmák , az emberek- től való félelem világából, és vállalni a saját hangomat, a saját utamat akkor is, ha mindenki más mást tart normálisnak. A saját hangját és a saját útját pedig akkor találja meg az ember, ha megérti az t, miért született erre a világra. Ezt pedig az értheti meg, aki attól kérdezi meg, aki a világra engedte születni: Istentől. Bef ejezés M árk evangéliumának ez a szakasza tehát akörül a kérdés körül bonyolódott, hogy: kicsoda Jézus valójában. Hallhattuk azt, hogy Jézus tágabb és szűkebb családjának tagjai, valamint a zsidó nagyta-nács és annak küldöttei milyen válaszokat adtak erre a kérdésre, és hogy ezekből a válaszaikból, mi-lyen hamis vádakkal illeték őt. De ez elől a kérdés elől mi sem térhetünk ki! Valamit nekünk is válaszolnunk kell erre a kérdésre: kicsoda Jézus valójába n. Egy őrült, egy sátáni erővel bíró démon, netán álmodozó, vagy a Szaba dító? Magam senkit sem kívánok győzködni az igazságról. Csak egy idézettel szeretném befejezni, miközben s zomorú vagyok , mert talán néhányatok számára érdektelen volt mindaz, amiről ma beszéltem. J. B. Philips, a híres brit akadémikus a következő ket írta egyik könyvében : „ Az évek során sok száz beszélgetésben volt részem olyan emberekkel, akik műveltebbek voltak, mint én, de szemmel láthatóan f ogalmuk sem volt a keresztyénség mibenlétérő l. L ényegében semmit nem tudtak róla, ami elég szomorú és bizonyos tekintetben ijesztő. Mindez azt jelenti, hogy úgy megyünk el a történelem legnagyobb esemé- nye mellett, hogy észre sem vesszük, mégpedig nem a bizonyítékok hiánya miatt, hanem azért, mert a fáradtságot sem vettük, hogy megvizsgáljuk azokat. ” ( Ring of Truth (Az igazság gyű r ű je – Wheaton, Illinois: Harold Shaw Publishers, 1967. 24. oldal) Vajon te is azok közé az emberek közé tartozol, akikről Philips professzor írt? Azok közé, akik el-mennek a történelem l egnagyobb eseménye, és a saját életük legnagyobb lehetősé ge mellett? Csak remélni tudom, hogy ne így teszel ! Ámen!
