Transcript
1 I. Témakör: Ember és nyelv 1. t étel: A nyelv, mint jelrendszer Feladat: A példák alapján csoportosítsa a nyelvi jeleket összetettségük szerint! A ) A feladat megoldása (5 pont): Nyelvi jelrendszer (nyelv) = nyelvi jelek sokasága (ezek állandóan változtathatók ) + jel e ket k özléssé rendszerező szabályok ( viszonylag állandó, jóval lassabban változik, mint a jelek csoportjai). A nyelvi jelek szintjei: 1. „a, á, gy” fonéma – beszédhang: nem nyelvi jel valójában, de ebből épülnek fel a morfémák (szóelemek) és a lexémák (szavak), ezért jelelem nek nevezzük. A beszédhangoknak nincs jelentésük, csak jelentés megkülönböztető szerepük. 2. morféma - szóelem: a nyelvi jelrendszernek az a legkisebb elemei, amelyek érzékelhető hangtestből állnak és jelentés fűződik hozzájuk. Két típusa: a. „ notesz ” tőmorféma: fogalmi jelentésük van b. „ -nak ” toldalékmorféma: csak viszonyjelentésük van Szerkesztett jelek (morfémák összekapcsolásával hozzuk létre ezeket a nyelvi jeleket): 3. „ beírja” – l exéma (szóalak) 4. „noteszbe írja” – szintagma (szószerkezet) – két alapszófajú szó kapcsolata 5. „ János a 9/A - ba jár.” – mondat 6. Petőfi: Szabadság, szerelem! – szöveg – nem a nyelv, hanem a beszéd része. Nyelvi és nem nyelvi jelekből áll. B) A tétel kifejtése (8 pont) : A jel : érzékszerveinkkel fölfogható (látható, hallható, tapintható) jelenség, amely egy másik, önmagán túli jelenségre utal, így minden jel két elemből áll: 1. jelölő: amit érzékelünk, látunk, hallunk, ez a hangalak 2. jelentés: amit kifejez a jelölő Jel=jelölő+jelentés Jel nek csak az a jelenség tekinthető, amelynek a jelet használó csoport által elfogadott jelentése van, s ez a jelentés közmegegyezésen alapul. pl. piros jelentése: szabadságharc, kommunista párt, közlekedési lámpában tilos, boldogság, szerelem, szeretet Jelek jellemzői: 1. minden jel érzékszerveinkkel fölfogható (látható, hallható, tapintható) 1. a, á, gy 2. -nak, notesz 3. b eírja 4. noteszbe írja 5. János az 9/A - ba jár. 6. Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem. A szerelmemért föláldozom Az életet, Szabadságért föláldozom Szerelmemet. (Petőfi Sándor: Szabadság, szerelem!) 2 2. önmaguknál mindig többet jelentenek (hiszen az a szerepük, hogy felidézzék, helyettesítsék a tárgyi vagy gondolati valóság egy bizonyos részletét) 3. általánosító szerepük van, mivel nemcsak egyetlen tárgyat idéznek fel, hanem a jelenségek egész osztályá t 4. egy kisebb vagy egy nagyobb közösség minden tagja elfogadja, jelként értelmezi 5. jelrendszerbe illeszkednek: van jeltáruk (szótáruk) és vannak használati szabályai 6. a jel csak az emberi érintkezésben, a szándékos tájékoztatás, befolyásolás folyamatában töltheti be lényegi szerepét, a jelzést 7. a jelek kialakulása és elavulása alá van vetve a társadalmi - történelmi változásoknak Aszerint, hogy milyen alapon idézi fel a jelölő (hangsor) a jelölt dolgot (fogalmat) 3 csoportba soroljuk a jeleket: 1. Ikon (hasonlóságon alapuló jel): a jelölő felidézi a jelentést, hasonlít rá, tehát képszerű a viszony. pl. közlekedési lámpában lévő tilos mezőben álló ember, szabad jelzésben lépő ember 2. Index (érintkezésen alapuló jelek): a jelölő nem hasonlít a jelölt dologra, de közöttü k kapcsolat, tartalmi érintkezés van. pl. tűz indexe a füst, a láb indexe a lábnyom, de ilyen a közlekedési lámpa zöld mezőjében lévő nyíl is 3. Szimbólum (társadalmi megegyezésen alapuló jelek): a jelölő és a jelölt viszonya pusztán az emberek közötti társadalmi megállapodáson alapszik. pl. közlekedési lámpa színei (piros=tilos, zöld=szabad) A nyelv is jelekből épül fel. a nyelv a legegyetemesebb jelrendszer, vagyis minden ember birtokolhatja, és a leginkább alkalmas külső és belső valóság kifejezésére. Szám os jelrendszer létezik pl. közlekedési jelek, térképek, matematika, sportjátékok jelrendszere, de a legelterjedtebb a nyelv. Nyelvi jelrendszer (nyelv) nem más, mint a nyelvi jelek sokasága (ezek állandóan változtathatók) és a jeleket k özléssé rendszerező szabályok (viszonylag állandó, jóval lassabban változik, mint a jelek csoportjai) összessége, melyekből a kommunikáció során szöveget alkotunk . A szöveg nem nyelvi egység, hanem a nyelv használata, a beszéd része. A nyelvi jelek szintjei ( „nyelvi lépcső” ): SZÖVEG BESZÉD mondat | N szintagma (szószerkezet) | Y lexéma (szó) | E morféma (szóelem) | L fonéma | V 3 I. Témakör: Ember és nyelv 2. t étel: A beszéd és a nyelv viszonya Feladat : Sorolja fel, hogy mely tényezők jellemző ek a beszédre és melyek a nyelvre! A) A feladat megoldása (5 pont): Beszéd Nyelv 1. Tevékenység 1. J el és szabályrendszer 2. Egyéni 2. Hagyományozott 3. Függ az egyéntől 3. Kollektív tudatban létezik 4. Kollekt ív szabályrendszer egyéni módon 4. Egyfajta rendszer való alkalmazása 5. Társadalmi jelenség B) A tétel kifejtése (8 pont): Az ember az állatokkal ellentétben n emcsak észlel, érez, reagál, hanem emlékszik, gondolkodik is. Gondolatai közlésében a beszéd és a nyelv segíti. A beszéd: A beszéd a nyelvi rendszer konkrét, egyedi megvalósulása. A beszéden alapul a gondolkodás képessége, a gondolatok átadása és mások gondolatainak megértése. Segítségével hatni tudunk másokra, mások pedig hatni tudnak ránk. A beszéd igénye évezredekkel ezelőtt alakult ki. A beszédnek azt az alapegységét, mely a hármas funkciót (kifejezés, befolyásolás, tájékoztatás) hordozza, jelzés nek nevezzük. A beszédbeli jelzést mondatnak nevezzük. Az emberi jelzések, szemben az állati jelzésekkel, másodlagos, közvetett és túlnyomó an gondolati alapon nyugszanak. A nyelv: A nyelv az emberi kommunikáció legfontosabb, leghatékonyabb és legkifinomultabb rendszere. Azoknak az elemeknek (jeleknek) és szerkesztési szabályoknak az összessége, amel yeknek birtokában a közösség tagjai létrehozzák és megértik a mondatokat, a beszédet. Legfontosabb funkciója az ismeretek továbbadása, közvetítése. A nyelv legalsó szintjét a beszédhangok (fonémák) alkotják. A nyelv tehát a beszédből fejlődött ki, és az idők folyamán önálló, saját törvényekkel bíró rendszerré alakult. A nyelvi elemek belső Jel és szabályrendszer Tevékenység Hagyományozott Egyéni Függ az egyéntől Kollektív tudatban létezik Kollektív szabályrendszer egyéni módon való alkalmazása Egyfajta rendszer Társadalmi jelenség 4 adottságai nemcsak lehetőséget jelentenek a beszéd számára, hanem kötöttséget és kényszert is: a nyelvi anyagban minden elemnek, minden morfémának meghatározott jelentése van. A nyelvi anyag rögzíthető, megfogható, leírható, körülhatárolható. A nyelvi eszközök száma elvileg véges, míg a beszéd alapegysége, a mondat rögzítetlen, megfoghatatlan és készletezhetetlen, azaz a mondatok száma végtelen. Beszéd Nyelv Mindkettő emberhez kötődő, tőle függő jelenség. Függ az egyéntől. Független az egyéntől, társadalmi jelenség, egy nemzet kollektív alkotása. A nyelv alkalmaz ása. A beszéd alapja. Fizikai valóság: hangadással (írással) jár. A társadalom által kialakított, hagyományok szerint rögzített (nyelvi) eszközök rendszere. Eszközhasználat. Eszközkészlet: jelek, szabályok. Célja az üzenetközvetítés, a kommunikáció: tényezői a beszélő, a hallgató és az üzenet…; alapvető funkciói a kifejezés, a befolyásolás és a tájékoztatás, kiegészítő funkciói a kapcsolattartó, értelmező és esztétikai funkció. A beszédtevékenységet szolgálja, olyan rendszer, amelynek elemei keresztül -kasul kapcsolódnak egymáshoz. Aktív. Passzív. A beszéd nem nélkülözheti a nyelvet, a nyelv sem a beszédet. De míg a nyelv a beszédnek csak kelléke, a beszéd a nyelvnek létformája, hiszen minden nyelv addig él, míg valamely társadalom használja.
